A felszín alatt minden kapcsolat energetikai összeköttetés, a teljesség részeként mindannyian össze vagyunk kötve egymással. Amikor harmóniát élünk meg, akkor pozitívan töltődünk fel, de egy bonyolult, vagy a fizikai síkon nem létező kapcsolódás legtöbbször fájdalommal jár, még ha a találkozást meg is terveztük magunknak korábban.
„Azokat a kötelékeket, amelyek összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekötnek még az után is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett.”
Az idézet az ikerláng kapcsolódásokra utal, amelyek általában nem zökkenőmentesek, ha szakításra kerül a sor, akkor rendszerint a lezárás is komplikáltabb.
MIKOR TERVEZTÜK MEG A TALÁLKOZÁSOKAT ÉS MIÉRT?
Két földi élet között, az újraszületés előtti szakaszban a Létközben írja meg minden lélek a saját sorskönyvét, benne a feladatait, a találkozásait, a családtagokat, a baráti és a társkapcsolatait is. A létezés célja fejlődés, ennek megfelelően választjuk ki előre a társainkat, akik a külvilágunkban tükörképekként mutatják meg, hogy milyen megoldandó feladatokat jelöltünk ki magunknak az adott inkarnációra, ezek a karmikus leckénink.
Ilyenek lehetnek például az alá- és fölérendeltségi viszonyoktól (zsarnok – áldozat szerepminták), vagy a társfüggőségtől való megszabadulás, amelynek oka nagyon sokszor az előző életeinkben gyökerezik. A meg nem oldott karmikus feladataink a hétköznapi énünknek óriási terhet jelenthetnek, míg a lélek számára izgalmas kihívást, és sikeres megoldás esetén felszabadulást, célba érkezést.
Az életünkben rendszeresen ismétlődő helyzetek, ahol úgy vesszük észre, hogy csak a szereplők mások, de a forgatókönyv szinte ugyanaz, nagy valószínűséggel karmikus feladatokra és kapcsolatokra utalnak, amelyeket ha megoldottunk, már nem ismétlődnek meg újra, vagy egyre kevesebbszer fordulnak elő. Nem kell szembesülnünk ugyanazzal a témakörrel, ha már megoldottuk belőle a személyes leckénket. Léteznek ugyan egész életen át tanulandó programok, de ha már nagyjából megoldottuk, onnantól a sors nem teszi elénk ugyanolyan intenzitással őket.
Alapvető különbség, hogy a vállalt feladatokat ego és test nélkül írjuk elő magunknak, hogy aztán egoban és testben tapasztalhassunk. A magasabb szférákban, ahol nincs idő, tér, sem ego, és több a fény, a szeretet, az egységtudat, sokkal magasabb aspektusból vagyunk képesek rálátni a helyzeteinkre, a kapcsolatainkra, mint a földi világban. Másként érzékeljük a létezést és a kapcsolatainkat a térben és az időben, mint azon kívül.
Csak testben tudjuk igazán megtapasztalni, hogy milyen egy üdítő masszázs vagy egy hideg jégkrém, ahogyan az egonkban például azt, hogy milyen a kevélyég, amikor mások fölé helyezzük magunkat, vagy az elválasztottság- és a kétségérzés, amikor elhagynak, a listát még hosszan lehetne továbbsorolni. Az ego természetéből adódóan lehet kicsi vagy nagy, de a legfontosabb tulajdonsága, hogy behatárolt, korlátok között élő, míg a spritiuális lényünk végtelen tudatosságú.
A teljesíteni kívánt feladatokat a lélek írja elő magának, hogy a fizikai világban megvalósítsa terveit, a megvalósulásokhoz viszont tapasztalnia kell, és tapasztalni is szeretne, ezért teremti meg azokat a helyzeteket, keresi azokat a kapcsolódásokat, ahol szembesülhet a megoldandó kihívásaival.
A mindennapi pszichológia egyetért azzal, hogy minden élet legfőbb célja a személyiség fejlődése, és a legjobb képességek szerinti kibontakozása. Úgy tartja, hogy az életünkben történő gyakori események a tanulópályák, és a sikeres megoldások mindig önmagunk fejlesztésével érhetők el.
Szerző: Zafira
